Előszó

Hirtelen vezérelve, 2025 júliusában eldöntöttem, hogy írásos formában megosztom veled az utolsó néhány évemet. Örökbefogadó szülő szerettem volna lenni, ami az elhúzódó procedúra ellenére egy tollvonással meghiúsult. Eltaposták. Nem kifejezhető, hogy mennyire sokat veszítettem, de leginkább az a kisgyermek, akinek ez a kiadvány minden egyes lapja szól.A könyv két részből áll. Az első szakaszban ("Útvesztőben") részletesen felvállalom, hogy az örökbefogadási 2,5 éves folyamat alatt mit éreztem. Hogyan alakult az életem és pontosan min mentem keresztül. 2025. január másodikán egy videóban – az Instagramon – már összeszedtem a gondolataimat, amit most olvasmányosan is elérhetővé teszek. Mind az írással, mind a felvétellel az a célom, hogy az örökbe nem fogadottak halljanak arról: van, aki küzdött értük, mert hisz bennük. (Természetesen többen vagyunk így ezzel.) A másik ok, hogy dokumentálni szeretném a gyermekvédelem mai magyarországi működését. A saját érzéseim bemutatása mellett felhívnám a figyelmet arra, hogy milyen kárt okozott ez az érthetetlen, igazságtalan procedúra, bízva ennek elismerésében.

Amikor pár hónapja Szlovéniában, a nyaralásunk kellős közepén, az új könyv ötlete megszületett bennem, akkor másfajta gondolataim is támadtak. Azt éreztem, hogy a tortúra megosztásán felül érdemes lenne rövid fejezetekben önismereti "üzeneteket" átadnom. Olyas témákat, amelyekkel pszichoterapeuta szakorvosként, családterapeutaként, mindfulness oktatóként és egyben pszichológusként gyakran találkozom. A tizenkilenc fejezetből álló második rész ("Nekirugaszkodás") tehát körbejárja a felnőtt lét sarkalatos pontjait. Nem a teljességre törekszem, hanem a gyakorlatiasságra. Leginkább arra, hogy közelebb kerülj önmagadhoz és az önismeret útjára lépj.

A könyvemet első körben a gyermekvédelem rendszerében felnőtt, örökbe nem fogadott személyeknek írom, bátorításként. Miattatok vállalom fel magam. Mivel a segítő szakmák várótermei tele vannak apátlan és anyátlan személyekkel, így ajánlom a kiadványt azoknak is, akik az elakadásaik mögött a szüleik érzelmi hiányát (éretlenségét) gyanítják.

Dr. Domján Mihály